Vázlatból Petőfi Sándor
Petőfi Sándor nehéz feladat. Korábbi századok hőseihez képest kézzelfogható távolságon belül van, életében készültek róla hiteles portrék, leírások. Ismerjük barátait, veszekedéseit, sértődöttségeit, szerelmeit. Azonban Petőfi nem csak egy személy. Ő a legismertebb magyar költő, a forradalom lavinájának indítója és egyben halhatatlan eszmék örökös megtestesítője. Emellett gyermek, férj, apa, diák, katona, színész.
Róla számtalan festmény, rajz, illusztráció készült már, így olyan témát szerettünk volna keresni, ami ritkán vagy egyáltalán nem készült eddig róla. Ehhez az ihletet egy idézet adta, amit Petőfi István, az öccse írt róla: „Sándor bátyám csendes, szelid, magányt kereső gyermek volt; számtalanszor megpirongatták szüleim, ha rokonaink hozzánk jöttek, mert társaságukat mindig kikerülte, bezárta magát a szobába s könyvei közt lelte mulatságát.”
A témaválasztást az első kompozíció vázlat szemlélteti, ez mutatja be, hogy karakter milyen környezetben, milyen mozdulattal vagy aktivitással szerepel, viszont nem célja a pontosság és a részletek. Ez alapján lehet eldönteni, hogy működik-e ez a beállítás, vagy módosítani kell. Petőfinél úgy gondoltuk remekül működik, ahogy magányosan ír egy meghitt, nyugodt környezetben, a mozdulata pedig a néző felé fordulás. Mintha rányitottuk volna az ajtót és felnéz ránk, így ez alapján lehetett tovább lépni a letisztított, körvonalas vázlatra.
A körvonalas, kidolgozott vázlat már tartalmazza a részleteket, mind az arc, mind a ruházat és a környezet tekintetében. Láthatjuk, hogy itt már Petőfi kicsit jobban örül annak, hogy rányitottunk, mintha egy ismerőst látna bennünk. Itt már mindennek megvan a helye, mi kerül az előtérbe, mi kerül a háttérbe. A vázlaton három terület vonzza aktívan a figyelmünket, az arc, a felső ruházat a sujtással és Petőfi gallérral és a pohár a jobb oldalon. Ez utóbbit át is kellett alakítani, hogy ne legyen fókusz terület, a végleges illusztráción a gyertya került a helyére, ami a meghitt világítást adja.
Pontosan ezért fontos a vázlat, hogy lássuk minden megfelelő-e, ugyanis a színezett kész képen már nagyon nagy munka módosítani. Az utolsó lépés a színezés, a fények és árnyékok kidolgozása, apróbb alakítások és elkészül a mű. Petőfi új oldaláról mutatkozik be, most költőként, a saját alkotási folyamatába enged bepillantást. A kicsit sötétebb jelenet jelképezi a saját világát, azt a burkot, amiben kreativitása rejlik, a gyertya bensőséges fénye pedig ezt ellensúlyozva egy barátságos környezetet teremt, ahol nincs feltétlenül helyünk, de azért szívesen lát minket.
Egy kis érdekesség a végére, amit a szemfülesek már bizonyára felfedeztek. A karakter mögötti polcon Jankovics Marcellre emlékezünk, az általa életre keltett János Vitéz sisakjával.
